2015. október 27., kedd

Második fejezet

                                 

                        Visszaemlékezés - Harry Stlyes - 12 évvel korábban

Körülbelül három hete annak, hogy megkértem Lauren kezét, aki természetesen igent mondott. Pár nappal ezelőtt végeztünk minden holmink átpakolásával, így most már hivatalosan is együtt lakunk. Eddig szinte minden napot együtt töltöttünk, ám úgy határoztam, hogy elmegyek a barátaimmal valahova, hogy tisztességesen megünnepeljük, hogy a nagy nőcsábász Styles elkötelezte magát. Egyébként visszatérve Laurenre... Teljesen más, mióta elköteleztük magunkat. Folyamatosan ugráltat, számon kér, közben pedig ő jár el a legtöbbet itthonról! Komolyan kezd elegem lenni belőle! Ha így folytatja inkább itt hagyom, mert ezt már nem lehet bírni! 

Nyolc óra körül elindultam Louis lakása felé, nem sokkal később pedig oda is értem. Csengettem, ő pedig vizes hajjal, egy szál törölközőben nyitott ajtót. Azta, milyen teste van! Sokkal rosszabbra emlékeztem. Hasán kockák díszelegtek, s akarva, akaratlanul is végigmértem. Jó ég! Miért bámulom a legjobb haveromat?
- Na, bejössz? - ütögette meg a vállamat, mire megráztam a fejemet, majd beléptem. 
- Ott a hűtő, szolgáld ki magad ameddig átöltözök - Ó, Tommo! Ha tudnád, hogyha ott lennék, nem csak átöltöznénk. - gondoltam magamban, majd kimeresztettem a szememet. Menyasszonyod van, Harold! Ne gondolj arra, hogy megdöntenéd a legjobb barátodat - ezzel próbáltam nyugtatni magam,  de csak rontottam a helyzeten. A következő pillanatban, mikor kinyitottam a szememet, már csak az egyre dudorodó nadrágomat láttam. Bassza meg! 
- Lou! Leborítottam magamat. Lezuhanyozhatok, mielőtt elmegyünk? - hazudtam, ő pedig helyeselt. Mielőtt felálltam belekentem pár dolgot a nadrágomba, csakhogy hihetőbb legyen.

Felsiettem az emeletre, ráfordítottam az ajtóra a zárat, majd vetkőzni kezdtem. Először a felsőmet vettem le, majd fokozatosan megváltam a többi ruhadarabomtól is. 

                                                               *~*

A nevem Harry Styles, és alig hàrom órája a legjobb barátomra maszturbáltam. Na jó! Ez nevetséges! Ez biztos csak valami félreértés lehetett. A buli már javában zajlott, én pedig eddig csak a pultnál ültem, s sorra ittam az italokat. Haza kéne mennem. Úgysem vennék észre.

Lassan elindultam a kijárat felé, és már az egyik sötét folyosó felé tartottam, mikor valaki megfogta a vállamat.
- Yaaay! Harold, hova settenkedsz? - suttogta Louis, orromat pedig megcsapta leheletének alkoholos illata. 
- Haza kéne mennem. Azt hiszem hívok egy taxit, ha nem gond - válaszoltam semlegesen, Louis pedig üvölteni kezdett
- Borulj a keblemre, Szerelmem! - felkacagott, majd megölelt, amit természetesen viszonoztam is. Csupasz karjai enyémekhez simultak, és az elmúlt pár órában másodjára lett erekcióm Louis Tomlinson miatt.
- Mennem kell, Louis! - toltam el magamtól, mire felnevetett, majd a fülemhez hajolt, s suttogni kezdett valamit, de nem teljesen értettem. Visszakérdeztem, de azt mondta nem érti mit beszélek, ezért én is úgy tettem mint ő: belesuttogtam a fülébe.
- Nem értettem, amit mondtál, Boo. - mondtam teljesen komolyan, ő pedig nyakamra tapasztotta ajkait. Fogalmam sincs, mi történt abban a pillanatban, de viszonoztam neki, hálàból pedig pár perccel később megéreztem ajkait az enyémen. Megbolondultam, de sokkal izgatóbb, mint amikor Lauren teszi ugyanezt. 
- Tényleg mennem kell - mondtam, ő pedig bólintott. Még utoljára visszanéztem Louisra, ő pedig bánatos arccal bámult vissza rám. Na, most összeszedem magamat, és sorra átlapozom a fejemben, hogy mi történt a mai napon. Reggel összevesztem Laurennel, majd este elmentem Lou-hoz. De csakhogy érdekes legyen a napom, a legjobb barátomra való maszturbálás után még csókolóztam is vele. Ja, és ki ne felejtsem, hogy van egy menyasszonyom, aki nem meglepő módon egy nő...

Mire hazaértem teljesen sokkos állapotba kerültem. Óvatosan léptem be a lakásba. Minden sötét volt, és igyekeztem, hogy ne keltsek feltűnést. Már a fürdő ajtajában álltam, mikor hirtelen felkapcsolódott a villany. Lauren állt velem szemben, és egy csipkés kombinét viselt. Nahát, ez kellett még a mai napra...

Felém sétált, majd egyértelművé tette számomra, hogy mit akar. Szó szerint rám mászott, lenyomott az ágyra és ölembe tuszkolta magát.
- Hagyd abba! - rászóltam, de nem volt eredménye. Ezt nem hiszem el.
- Lauren, befejeznéd? Nem akarok veled lefeküdni, oké? - kiáltottam, majd leszállt rólam. Üvölteni kezdett, de - most -, nem sírt. Felment az emeletre, lehozta az ágyneműmet és rávágta a kanapéra. Pontosan tudja, hogy annál kényelmetlenebb dolog nincs a házban. Csapkodva visszasétált az elsőre, én pedig elhagytam a lakást. Legalább két hete azon vitatkozik velem, hogy miért nem akarok tőle semmit. Hát pont ezért. Erőszakos és hisztis lett. Egyszerűen elegem van belőle, komolyan. Körülbelül negyven percet barangoltam a városban, de mivel nem akartam a szűkös kanapén aludni, úgy gondoltam felhívok valakit. Először Louis barátomra gondoltam, majd eszembe jutottak a történtek. Végigtelefonáltam az első 10 embert, aki a telefonkönyvemben szerepelt, azonban az egyik nem vette fel, a másiknak meg valami dolga volt. Remek. Nem maradt más választásom, mint Tomlinson. Azt hiszem kínos éjszaka elé nézünk.

Hívtam egy taxit, ami elvitt a címére. Pár perc múlva már meg is érkeztem. Azt mondta ő is úton van, én pedig menjek be nyugodtan, úgyis tudom hol a vészkulcs. Benyúltam az ablakpárkány alá, levettem a kulcsot, majd beléptem a házba. Nagy csend volt, orromat pedig megcsapta (túl)jó barátom illata. Szinte már teljesen kifőttem a nagy mászkálásban, ezért úgy döntöttem, hogy lezuhanyzok. Úgyis kész leszek mire ideér. Remélem.

Levetettem magamról minden ruhámat, majd beálltam a zuhany alá. Megengedtem a vizet, bekentem magamat tusfürdővel, és éreztem a forró vizet. Már az egész hajam vizes volt, mikor megláttam ajtóban Louis-t. 
- Istenem, Harry! - nyögte
- Louis, öhm... én csak... - most mit csináljak? Louis ajkait harapdálva állt az ajtóban, én pedig tehetetlenül néztem őt.
- Egy pillanat és felöltözök. Sajnálom, csak... Csak sajnálom - lehajtottam a fejemet, elővettem egy törölközőt, a következő pillanatban pedig már Louis mezítelen lábával találtam szembe magamat. Mutatóujját végighúzta bal kezemen, majd beletúrt a hajamba. Csupasz testtel álltam előtte. Tennem kellett valamit! Két kezemmel lehúztam róla a felsőjét, majd belépett mellém a zuhanykabinba. Lélegzetünk felgyorsult, s kínos tehetetlenség lepte el a kis helységet. 

Bal kezét óvatosan végighúzta V-vonalamon, majd rámarkolt férfiasságomra. A kurva életbe!

Drága olvasóim!
Amint észrevehettétek több hónapja nem volt új rész. A fejezet már régóta megírtan pihent, de nem voltam megelégedve 100%-ig a designnal, úgyhogy keresnem kellett valakit, aki készít. Nos, senkit nem találtam, így magamnak kellett megoldanom. Talán (sőt) nem a legjobb, de legalább az enyém.
Az első fejezet után több komment, pipa és felirítkozó is érkezett, amiért nagyon-nagyon hálás vagyok.
Ha elnyerte a tetszéseteket a rész, kérlek hagyjatok magatok után nyomot. Iratkozzatok fel, kommenteljetek és pipáljatok! 
Ha nem tetszett, azt is írd meg, hiszen a kritikák csak építenek, és hálás vagyok mindenkinek, aki rászánja idejét a blogomra!

Facebook csoport

2015. augusztus 26., szerda

Első fejezet


Darcy

Vajon hány olyan ember van a világon, aki nem értekeli azt, amilye van? Harry is ilyen ember volt, talán még valahol belül most is az. Fáj így gondolni rá, de akármennyire is szeretem őt, ez az igazság.

Visszaemlékezés - Harry Stlyes - 12 évvel korábban

Unalmas, barátok nélküli élet és egy gyonyorű lány, akiért mindent megtennék. 2019. Szeptember 28-át írunk. Éppen az autóban ülök, hogy elmenjek a barátnőmért és elvigyem vacsorázni. Ma 3 éve, hogy egy párt alkotok Lauren Jones-szal. Egy szórakozóhelyen találkoztunk. Őszintén szólva azon a napon nem akartam elmenni, ugyanis nem vagyok az a nagy bulizós fajta, de nagyon örülök, hogy elrángattak akkor oda. A tervem az, hogy elmegyünk vacsorázni, aztán pedig lelepleződik a hatalmas meglepetés. Évek óta szorgosan gyűjtögett a pénzemet egy házra, és azt hiszem ő az a nő, akivel le szeretném élni az életemet. Nem is sejti, hogy ma megkérem a kezét, és közlöm vele; összeköltözünk. Igazság szerint nagyon jól megvagyunk egymással, a szülei kedvelnek engem, és az enyéim is őt. Tökéletesebb életem nem is lehetne.

Lassan leállítom a motort, majd szinte valósággal kivágom az ajtót. Nagyon izgulok. Mi van, ha nem akar velem összeköltözni, a legrosszabb pedig az lenne, ha mégcsak nem is akarna a feleségem lenni. Egyszer beszéltünk róla, még akkor, amikor megismerkedtünk. Azt mondta, a házasság nem feltétele a szeretetnek. Szerinte nem egy papír köt össze két embert, én mégis fontosnak tartom, hiszen ez egy szent kötelék. Gondolkozásomból a telefonom rezgése zökkentett ki.

" Sok sikert a ma estéhez. Csak lazán. Minden sikerülni fog, haver.
Lou x. "

Halvány mosoly ült ki az arcomra, ahogy a barátomtól kapott üzenetet olvastam. Louis mindig olyan figyelmes volt velem. Mintha a testvérem lenne, vagy valami. Ő a legjobb barátom, bár mostanában egy kicsit elhanyagoltam őt. Azt hiszem van mit rendbe hoznom. Louis igazából egy illedelmes, sármos srác. A teste ki van dolgozva, haja mindig tökéletesen áll... Ha csaj lennék, tuti rácuppannék.

Izgatottan haladtam Lauren lakása felé, s abban reménykedtem, hogy a ma este sikeres lesz. Az ajtóhoz érve kopogtattam, majd ajtót nyitott. Egy halvány csókkal köszöntöttem, aztán átadtam neki egy csokor virágot. Lau Szokás szerint gyönyörű volt. Visszasétáltunk az autóhoz, beültünk és elindultunk. Az út nem volt hosszú, így körülbelül 10 perc alatt odaértünk az étteremhez. Kisegítettem az autóból, az étterembe lépve pedig a kabátjából.

Az étel és a kiszolgálás szokás szerint kifogástalan volt. Mikor úgy éreztük, eleget ettünk, fizettem, majd távoztunk. 
- Mit terveztél még ma estére? - érdeklődött lágy hangon
- Minden ki fog derülni. De tudod, aki kíváncsi, hamar megöregszik. - a füle mögé tűrték egy hajtincset, majd megcsókoltam, amibe valósággal beleremegett. Jó látni, hogy ilyen hatással vagyok valakire. Rá!

Fél órával később már egy külvárosi negyedben voltunk. Lauren nem értette, mit keresünk itt, de amikor megállítottak az autót, talán kezdett leesni neki. Remélem nem tartja korainak. 
- Hol vagyunk? - érdeklődött felhúzott szemöldökkel
- Mindent idejében meg fogsz tudni, csak bízz bennem. - összekulcsoltam ujjainkat, majd az ajtóhoz érve a kulcsot a zárba helyeztem, és kinyitottam az ajtót. A barátnőm szája konkrétan tárca maradt, ahogyan meglátta a berendezett nappalit. 
- Kinek a háza ez?
- A miénk. Szeretném, ha összeköltöznél velem, Lauren! 
- Istenem, Harry! Ez egy vagyonba kerülhetett. 
- Most ne ezzel törődj. Csak adj egy választ. Szeretnél összeköltözni velem, Lauren? - bólintott - annak ellenére, hogy tudja, utálom, ha nem rendesen válaszol -, majd a nyakamba ugrott. Én pedig letérdeltem előtte.

- Lauren Hariett Jones. Hozzám jössz feleségül? 

Sziasztok!
Hetek elteltével, végre meghoztam az első fejezetet, ami ugyan rövid, s talán egy kicsit lapos is lett, de remélem, hogy az elkövetkezendő részek kárpótolni fognak majd. Ha tetszett, kérlek hagyj magad után nyomot. Facebook csoport.

P.S: Köszönöm a prológus utáni visszajelzéseket! Nagyon jól estek!

2015. augusztus 2., vasárnap

Prológus


Elmesélek nektek egy történetet két fiúról, és egy semmit sem sejtő lányról. Minden 12 évvel ezelőtt kezdődött, amikor még senki sem gondolta, hogy egyik napról a másikra, minden meg fog változni. Harry egy csodálatos barátnőt tudhatott maga mellett, akit elvenni készült, Louis pedig kereste az igazit. Lauren és Harry kapcsolata a lánykérés óta más lett, senki sem tudja miért. A fiú többet járt el otthonról, újra szorosabban tartotta a kapcsolatot barátaival, legfőképpen az egyikkel. Történt egyszer, hogy Louis kissé túllőtt a célon, és olyat tett, amit egy eljegyzett lánnyal nem szabadott volna, ettől kezdve pedig elszabadult a pokol. 

A nevem Darcy, és az életem teljesen megváltozott. Azt mondják, más vagyok mint a többiek, de nem tudom miért, hiába kémlelem magamat. 

Szeretnél olvasni egy történetet, ami az igaz, és határokat nem ismerő szerelemről szól? Szeretnél rájönni, miért vagyok más, és hogy mi történt azon a bizonyos szeptemberi napon?

Kövesd életem történetét, és minden kérdésedre megtalálod a választ!


Sziasztok! 
Több hónapja gondolkozom azon, hogy elkezdek írni egy Larrys blogot, de még csak most jutottam el oda, hogy megvalósítsam. Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket! Kérlek iratkozzatok fel, pipáljatok és kommenteljetek. Ha van kedvetek lépjetek be a Facebook csoportba is, ahol friss információkat találtok majd